Hallgassátok meg! Érdemes! :)

http://www.youtube.com/watch?v=PreNXo5Fifk

Tudom, hogy ma a legtöbben a választásokra koncentráltatok, de ne felejtsétek el, hogy ma van a KÖLTÉSZET napja. Remélem nem kell magyaráznom, miért pont egy József Attila verset teszek most be.

József Attila: A szemed

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S lelkemben halkal fuvoláz a vágy.
Mint ifju pásztor künn a messzi réten
Subáján fekve méláz fényes égen
S kezében búsan sírdogál a nád.

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S már fenyves szívem zöldje nem örök.
Galambok álma, minek jössz elébem?
Forró csöppekben gurulnak az égen
S arcomba hullnak a csillagkörök.

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S a vér agyamban zúgva dübörög.

Azt hiszem, elég gyatrán állok Színműv-re készülés terén. Most már tényleg összeszedem magam és minden új versemet plusz monológomat kidolgozom rendesen. Aztán meg ugye gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni... De menni fog! Az erő velem van :D

Végre itt a tavasz! Gyönyörűen sütött ma a Nap és végre volt kedvem sétálni :)

Újabban erre a számra szoktam tombolni:

NemJuci: Nem

Csak halkan kérdem: te azt hiszed,
Hogy én vagyok a lány, aki kell neked?
Nem is érzed sem a sót, sem az édeset,
Hát honnan tudod azt, mi az élvezet, mi a minden?

Rádnézek,s látom, hogy nélkülem vagy
Végre megint az, aki kell nekem.
Lefogtad gyengén a két kezem,
S bár gyengén, mégis mozdulni képtelen voltam.

Miért van rúzsfolt a félbetépett képeden,
S miért kell ezt folyton összerakni nekem?
Régen volt már ilyen szép a reggelem,
De köszönöm, a kávémat így nem kérem.

Ez az a pont, ahol visszanézek,
Elfogytak a gondtalan életképek,
Leülök, és nézem a nappalidból,
Hogy veszek el lassan a napjaidból.

Átérzem azt most újra,
Nekem a világ mégis durva.
Ki benne él az látja, s tudja,
De mégis kell, hogy végigfussa.

Miért van rúzsfolt a félbetépett képeden,
S miért kell ezt folyton összerakni nekem?
Régen volt már ilyen szép a reggelem,
De köszönöm, a kávémat így nem kérem.

" Egy nőt feledni éppen azért nehéz, mert jólesik a ráemlékezés."

Gergely Ágnes: Szeretek várni rád


Eső kering az utcán, s idebent
a lámpa körül gyűrűzik a csend,
ahogy ülök és várlak.
Nincs más világ: magamba búvom el.
Ilyenkor nem hiszem, hogy látni kell,
ilyenkor óriás vagyok,
aki elég magának,
lebegek fönn, a csont-palack felett
és az sem érdekel,
hogy kerek szemmel figyelnek a tárgyak.

Ülök és várlak.
Mióta várok így?

Emlékszem, meggyűltek az évek,
feltornyosult a megvárattatás,
közben mosoly fürösztgetett, közelség,
jószó, szívesség és kézfogás,
lassanként gyanús lettem önmagamnak
s előrebukván a jövő felé
(hogy ki jön még és ki az, aki nem jön)
belémfagyott a maradék lehellet
és meggyűlöltem, akit várni kellett –

és most eszméletem hideg falára
kikönyökölve nézek innét,
s mint az igazi boldogok,
a tétovázó ifjúságra
s a lépteidre gondolok.

Te vagy bennem a bizonyosság,
az önvédelem és a gőg,
a különbség, az azonosság,
a fejtartás mások előtt.
Ha jössz, a padló is megéled,
körvonalat kap a világ,
a tárgyak előrefeszülnek,
türelmük szétveti az ajtót,
lebiccenő fejem fölött
a lámpa lélegző virág,
jaj, nézd, hogy szeretek,
szeretek várni rád,

nézd, én, az egykori csavargó,
hogy ülök itt, nyugalmi lázban,
e mozdulatlan mozdulásban,
ülök és várlak, várlak –
állj meg! egy perccel előbb, mint belépsz,
még felmutatlak a világnak.

Megnéztem tegnap az Avatart. Tényleg érdemes volt. Fantasztikus élmény. És ami a legjobban megmaradt a filmből, azok ezek a mondatok. Ha megnézitek, világos lesz miért :)

" De nem csak annyi hogy látlak, mert itt vagy előttem. Hanem ez az, hogy beléd látok, látlak téged. Így értik azt, hogy látlak! "

Dóra = Isten ajándéka

A Dóra név olyan személyiség kialakulását támogatja, amely kedveli a nagy társaságokat, és becsüli a természet szépségét, valamint a művészetet. Rendkívül idealista és romantikus, esetleg érdemes megpróbálnia versekben megörökíteni csodálatos gondolatait. A közönségesség, durvaság nagyon lehangolja. Életének minden területén rendes, néha már kínosan pontos(ez annyira azért nem igaz rám :D). Önbizalomhiánya és bizonytalansága sok mindent megnehezít. Erősen vágyik a megértésre és az elfogadásra, de mivel nagyon sérülékeny, megtanulta elrejteni érzelmeit. Távolságtartásán kevesen látnak át, kevesen ismerik meg igazán.

Nagyon jó jellemzés, a "kínos pontosságot" kivéve :)

Boldog névnapot nekünk!

Abszolút ezt érzem én is mostanában. Nem egyszerű rendes pasit találni. És akkor a szerelemről már ne is beszéljünk... Nehéz ügy...

Ja és a dal természetesen Quimby :)

voltam New Yorkban
reptéren Londonban
Berlinben lassú volt a fény
imbolygott Amszterdam
és hess jött Marrakech
Párizsból sms
szikrázott Velence
mint Varsóban a fűszeres
lány aki eladó
de én nem Bem apó
halló halló halló
hallucináció
csak a szerelem eleven elemem
valahol elveszett
veszettül keresem
sehol se talállak téged életem

voltam Keleten
jártam Nyugaton
déli legelőn
északi ugaron
sorstalan utakon
fejvesztve kutatom őt
nem tudom hol lakom

itt lesz a szekrényben
a kávés csészében
vagy tán a szőnyeg alatt
az ajtó mögött nem néztem
egy sötét sarokban
nyilvános wc-ben
a körúton egy kávéházban
budai erkélyen
jaj hívok nyomozó
mer én nem Columbo
halló halló halló
halucináció...

csak a szerelem eleven elemem
valahol elveszett
veszettül keresem
sehol se talállak téged életem

voltam Keleten
jártam Nyugaton
déli legelőn
északi ugaron
sorstalan utakon
fejvesztve kutatom őt
nem tudom hol lakom

Aki szerelmes, jól is hazudik. Mindenki másképp, de becsapja szerelmét, élet- vagy házastársát. Az őszinteség csak idegenek között lehetséges. Két férfi és két nő keresi az élet legfontosabb dolgait: szeretetet, bizalmat, őszinteséget. Amit találnak helyette: szerelem, vágy, hazugság és kaland. Mindannyian hazudnak egymásnak, mind olyasmiket ígérnek, amelyről tudják, úgysem fogják betartani. Két házaspár története négy és fél éven át: szent elhatározások, nagy fogadkozások, hazugságok, bevallott és ki nem mondott vágyak története.

Kálnay Adél: Kérdés

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban,
sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra fácánra,
koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki,
kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porba hóba,
más baját sosem hozni szóba,
békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni,
tökéletesre lelni egy madár dalában...
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. –
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!

A tükör sürgetett, borotvált arccal
Indulni kéne, mi lesz a harccal
Szóltak a hírek, ki vitte többre
Rezgett a mérce, féltem fölötte

Valaki egy medált a mellemre tűzött
Becsvágy kergetett, a munka meg űzött
Eleget hittem, eleget láttam
Mindezt csak nézze, nézze a hátam

Ölelj át, ha te is láttad
Milyen világnak fordítok hátat
Nem lehet más úr felettem
Csak a szerelem

Keserűségem, gyönyörűségem
Lányok, asszonyok oldalán éltem
Tetszhalálom, feltámadásom
Nem múlt máson, csak asszonyon, lányon

Ne legyél fiatal, s ne úgy szép
Ahogy a címlapok szeretnék
Se kamerával, se szabad szemmel
Nem látszik benned és bennem az ember

Ölelj át, ha te is láttad
Milyen világnak fordítok hátat
Nem lehet más úr felettem
Csak a szerelem

Nem győz a halálon semmilyen képlet
Az csak az élet, mit szerelem éltet
Nem teremt jövőt, világot, létet
Csak az ölelésem, az ölelésed

Ölelj át, ha te is láttad
Milyen világnak fordítok hátat
Nem lehet más úr felettem
Csak a szerelem...

...kell várni? Ma sem értem. A lelkem mélyén nem értem. Csakis az eszemmel. Igen, a józan eszemmel felfogom ma már, hogy miért kell a nagy dolgokra várni. De a lényem még ma is gyermeki állapotban van: nem szeretek várakozni, és nem szeretek senkit se megváratni. Nem szeretem, ha várnak rám, és a legsötétebb indulatokat váltja ki belőlem, ha valaki késik, akár csak tíz percet is. Wass Albert írja valahol, hogy bármit ellophatsz, azt vissza lehet adni, de ha valaki idejét lopod el, azt soha jóvátenni nem lehet. Kemény erkölcsi tanítása a késést a legfőbb bűnök közé sorolja. Amikor olvasom, egyetértek vele, igen, igen, bólogat bennem valaki (akit azonban nem nagyon szeretek magamban). Most olyasmiről írok, ami a gyengeségem: türelmetlen vagyok. Bármikor szívesen veszek ajándékot a feleségemnek, a gyermekeimnek, de sohasem karácsonyra, névnapra vagy születésnapra, hanem "csak úgy". Meglátok valamit, tudom, hogy örülni fognak neki, és megveszem. És odaadom.
- Tessék.
- Mi ez?
- Bontsd ki!
Ekkor mindig elhangzik ez a csodálkozó kérdés:
- Miért kaptam ezt?
- Csak úgy! - felelem.
Rám néz, nem érti. De látom, hogy örül neki. Százszor jobban, mintha a névnapján vagy a születésnapján adnám át - mert az öröm váratlanul éri. És csillog a szeme. Őszintén. Mert igazán örül."

/Müller Péter: Gondviselés/

...mondjuk manapság mi is: "Nem jól vagyok!" Gondoltál már erre? Hogy nem a vírusok okozzák a járványokat, az influenzát, az allergiát és a sok egyebet, hanem ez a beteg, elvetemült világ, melyet nehezen viselsz el, s ettől legyengül és összeomlik az immunrendszered? Gondoltál erre? Hogy a "Nem jól vagyok!", amit egy évben számtalanszor érzel, honnan ered? Nem akarsz emberek közé menni, találkozni senkivel, nem csak idegenekkel, még az ismerősökkel sem! Tudatosult benned, hogy nem csak a lelked, de gyakran a szervezeted is tiltakozik ez ellen a korrupt és lélektelen világ ellen, amelyben élsz? És az önbetegítés nem válogat: egy beteg világban mindenki beteggé lehet, azok is, sajnos, akiket egyébként szeretsz. Ilyenkor terhessé válnak számodra még a saját hozzátartozóid is."

/Müller Péter: Gondviselés/

Kosztolányi Dezső: Karácsony

Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.

Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,

És zsong az ének áhítatba zöngve…
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.

... 6 nap és karácsony! Már nagyon várom. De addig még előttem van hétfőn egy beszédtechnika és egy művészi beszéd vizsga, kedden pedig egy mozgás és egy ének. Úgyhogy drukkoljatok! :)

Rájöttem, hogy zenefüggő vagyok... Egyszerűen annyira kitud vinni engem a hétköznapokból, hogy nagyon. Ma is jöttem haza Tatabányára vonattal, és úgy belefeledkeztem a muzsikámba, hogy a kalauz már ott kalimpált, hogy mutassam már fel a bérletem... Vicces volt. És ez már nem először fordult elő velem :D Az aktuális kedvencemet most berakom ide a blogba is. Előadó: Holdviola Dal: Bánat utca. Az benne az érdekes, hogy ez eredetileg egy népdal és ez a zenekar pedig feltúrbózta egy kicsit. Nekem bejön :)

20 éves lettem. Úristen, kicsit ijesztően hangzik. Egyenlőre semmilyen változást nem érzek, de ha valami mást észlelek megosztom veletek! Így nézett ki a tortám, ami egyébként isteni finom volt :)